L. Caroll[139] : Szajkóhukk
Volt egy brillõs, a csuszbugó
gimbelt és gált távlengibe,
minden mimicre purrogó
mómája ingibe.
„Vigyázz jön Szajkóhukk, fiam!
Foga maró, karma fúró!
Vigyázz, Csapcsip madár zuhan
s a brunkós Bromboló!”
Markában nyüsztõ penge reng,
elrágdos minden manxomot
A tam-tam fánál megpihent,
mély gondjába rogyott.
Állt fergetõ eszmék körén,
s jött Szajkóhukk, nézése láng,
nagy káka-törzsek erdején
bugyborékolva ráng.
Bal, jobb! Bal, jobb! És át meg át
Nyüssztõ penge nyekdes, nyikol,
fejét veszi, máris viszi,
s eldiadalogol.
„Szajkóhukk már nem él, fiam ?
Karomba lándzsás pöszöröm!
Dicsdús nap,ó! Jahé! Jahó!”
Csuklorkant az öröm.
Volt egy brillõs, a csuszbogó
gimbelt és gált távlengibe,
minden mimicre purrogó
mómája ingibe.
/Fordította: Weöres Sándor/
Karácsonyéji ár(v)ulás
Gyanútlanul hó esik a földre
gyanútlanul Ő most születik
gyanútlanul mondom a köszöntést
gyanútlanul mindörökre így.
Gyanútlanul persze sok a pásztor
gyanútlanul három a király
gyanútlanul imbolyog a jászol
gyanútlanul ki mellette áll.
Gyanútlanul rágcsálják a szalmát
gyanútlanul most még szamarak
gyanútlanul serdülő júdások
gyanútlanul Heródes alatt.
Gyanútlanul szikrázik az égbolt
gyanútlanul olvad el a hó
gyanútlanul szépen megfeszítik
gyanútlanul minden eladó.
/Nagy Gáspár
Amíg a bölcsek ideérnek
Király se, koldus se,
magam se, más se lehetek!
Csillag áll fölöttem,
féltestem hóban,
jövendölések szerint
egy- két dologra megszületek.
Pásztorok kutyája cak eb,
az angyalok szárnya csupa seb,
ajtó-nélküli a HELY.
A csillag megállt.
Ez lenne Betlehem?
Anyám vére a hóban,
olvad, lecsutakolatlan
szikrázó a hó.
Vére a szalmán;
ebből tán még
koronám is fonható.
S amíg rágom az emlőt,
sejtem miként jutok
tejtől a vérig.
Könnyen bor lesz a vízből,
semmiség ahhoz, mikor
igazam szegekre cserélik.
Billeg velem a csillag,
alattam ringatózik a jászol.
Erzsébet asszony kínkeservvel
átsimítana a legszörnyűbb halálon.
Amíg a bölcsek ideérnek,
aludnom kell, az előbb születtem.
/Nagy Gáspár/
Egy végtelen ballada közepe
A legszentebb éjen
ő sem alhat mélyen,
boldog bégetését
angyalok karához:
Isten- orgonához
fölkínálja szépen.
Pedig farkas látta,
s igen megkívánta,
vén sasok is látták,
mégúgy megkívánták;
a legszebbik nyájból
hozza már a bátor
s legderekabb pásztor.
Hozza, óva hozza
pásztorok ösvényén,
mintha keskeny pallón,
nagyon ingón- hajlón,
szép csillagvilágnál,
ama kicsi bárányt.
Remegő gyapjával,
tűz- lehelletével,
áll a kicsi bárány
istálló jászlánál:
fiúi bölcsőnél,
s jó Teremtőjének,
Pásztorának látja
/Nagy Gáspár |
AJÁNLOM AZ OLDALT
